Mocskos Építészet


Egy kert Lyonban és életérzés marketing
szeptember 20, 2010, 1:45 de.
Filed under: infrastruktúra, jó projekt | Címkék: , , ,

<városi kísérleti kert Lyonban; nem csak mint infrastrukturális elem érdekes, de mint közösségformáló intervenció is. fotó: Vulgare.net>

Ezt a helyet találtam, amikor néhány hónapja egy ismerősöm meghívására Lyonba érkeztem.

Lyon elképesztő város. Túl jó.

Talán felesleges említeni, hogy a város tömve van a kortárs építészet remekeivel, és urbanisztikai kísérleteivel. Lyoni operaház (amit mellesleg – franciás önbizalommal – élő tervezőjéről, Jean Nouvel-ről neveztek el), Renzo Piano cité internationale-ja, és még sorolhatnánk a magazincímlap projekteket. Mégsem az okozta az igazi örömöt, amikor ezeket közvetlen közelből nézhettem meg. Történt ugyanis, hogy egyik nap elindultam az arab negyedbe, mert finom sütiket és jó kis városi életet/mocskot jósoltak nekem. Igazi mumfordiánus hely, az már igaz. A kapualjakban teázó, dohányzó férfiak; utcákon kiabáló gyerekcsapatok; falakon itt-ott politikai tárgyú feliratok; na nem egy Banlieu-re kell gondolni, békés hely.

<közösségi kapálgatás; fotó: Vulgare.net>

Szeretem, ha meglepetések érnek, ha felfedezek valamit. A fenti képen egy városi kísérleti kert látható, amelyekből – mint kiderült – több is található Lyonban, és  a francia designer Emanuel Louisgrand munkásságát dicsérik. Rejtett kis mocskos kincset találtam, hurrá! Az egész úgy, ahogy van, imádni-való; formavilága Aldo Rossi meets Baumax; narancssárga, mert az most divatos; tele mindenféle gyommal, zöldséggel, mert az is divatos, és még hasznos is lehet.

<“Aldo Rossi meets Baumax”>

A városi kertészkedésnek igen kiterjedt mozgalma alakult ki az elmúlt években. Az, hogy egyes igen sűrűn beépített, és agrárimportra kényszerülő országoknál, mint Nagy-Britannia vagy Hollandia, ez mint lehetséges kiútként jelentkezhet, az imádott-utált elkövetkező poszt-kapitalista apokalipszis és új világrend marokkóiparadicsom-szegény légkörében, az belátható. Hogy Magyarországon van-e szükség a városi aszfalt utolsó eldugott repedéseiben is répát nevelni, azt nem tartom valószínűnek. Van elég termőterületünk, bár nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a történelem nem állt meg, mint ahogy azt sok 90-es évekbeli politológus és történész jósolta, ki tudja mekkora lesz Magyarország a következő évszázad hajnalán.

De hogy miért jó akkor az általam talált városi farm Budapest jövője szempontjából? A kiindulási helyzet miatt. Néhány elszórt, foghíjtelkeken vagy parkolókban létrehozott kert olyan gócpontokat képez, ahonnan elindulhat az a fajta alulról építkező városi-kertészeti mozgalom, amely végül megváltja a világot, de legalábbis Grand-Lyont.

Given the range of malfunctioning global systems we have to deal with, attempting to design global replacements top-down simply wont work. Instead, we have to “grow” their replacement from small experiments, or seeds, that have the potential to multiply and be scaled up. Solutions will come through intense and diverse experimentation in doing things in a lighter and more sustainable way.

<elnézést, egy darabig nincs kedvem fordítgatni a pneuma tanulmány után , de annyira szeretem ezt a kis szövegrészt, hogy gondoltam iderakom; angolosok előnyben>

Fontos eleme volt ennek a kezdeményezésnek a helyi lakosok bevonása, érdeklődésének felkeltése. A Gang-csoport által elkövetett szociális-participatív kertépítések igen hasonlóan működnek nálunk, még a lyoninál is minimálisabb befektetéssel. Ahogy a lakosok megtanulnak bánni a növényekkel, hozzászoknak a növények rendszeres gondozásához, ahogy lassan életük részévé váli, hogy a teraszon a szárítón és a muskátlin kívül hagyma és koriander is figyelmet kíván, talán közelebb kerülünk magához a táplálékhoz is, értékeljük a minőségét, és nem pazaroljuk.

<Gang-csoport kertépítése a Dankó utcában; fotó Gang-csoport>

Nevelő hatása nem lehet kétséges.

Nagyvárosi kertek tehát talán Budapesten is megfontolandók lehetnek, ha nem is annyira konkrét mezőgazdasági előny várható tőlük, mint inkább egy viselkedésforma, egy takarékosabb szemléletmód terjedése. Más olyan funkciókat is el tudok képzelni a városban, amelyek akupunktúraszerűen alkalmazva, megfelelő életérzéssel társítva könnyen divatba hozhatnának bármilyen, a fenntarthatóságot szolgáló szokást.

A kulcs talán az életérzés társítás lehet; fogyasztási terméket teremteni fenntartható életmódból.

A kultúrkritikusok munkanélkülivé válnak, mert a konzum kezdi elveszíteni rossz lelkiismeretét. (…) A kultúrkritika helyére már rég a vicces culture jamming lépett – és ez a szubverziós technika is az ügyes marketing szolgálatába állt. (…) Tulajdonképpen lehetetlen különbséget tenni a hackerek szubverzív dekonstrukciója és a marketing furfangos öniróniája között.” – írja Bolz könyvecskéjének Konzum fejezetében.

A divat kapcsán Tóth Bori ruhatervező úgy fogalmaz, hogy az tulajdonképpen „alkalmazott művészeti tevékenység”, amely során „a művészet és a kereskedelem szintetizálódik”, azaz úgy kell eladni egy terméket, hogy mellé filozófiát és érzelmeket is vásároljon a fogyasztó.

<via Tranzit.blog.hu>

És ne az legyen a legfontosabb, hogy milyen közel van a lakóhelyemhez az Auchan, hanem hogy van-e a közelben városi kert, és a kerthez tartozik-e közösség. A munkahelyemre pedig az itt termesztett zöldséget viszem ebédre, hogy megkérdezzék a munkatársak, hogy hol vettem, jól néz ki. Egy éve az utolsó tervezéselmélet előadáson az oktatóval volt egy vitám arról, hogy szexi-e a ZÖLD (mint felfogás, építészet, öltözködés, design, tudomisén); szerintem az, de sok városlakó számára még nem az.

Hát azzá kell tenni.

Advertisements

2 hozzászólás so far
Hozzászólás

A környezet tudatosság nagyon trendi, de majd meglátjuk mennyire késői divat. Viszont a társadalmi nevelés igen is fontos. Lásd Ausztria szelektív hulladék gyűjtése, és a kortárs építészete. A most nevelkedő generáció, a „Z” generáció lehet a megváltó, ha a társadalmi és szellemi fejlődésük számára elengedhetetlen környezetet maximálisan biztosítjuk.

Talán már a kutyavécék jótékony hatása is kezd érződni, pedig alig 15 év telt el amióta a probléma elkezdett beépülni a köztudatba. Vagy lásd, a cigi-csikk eldobás sem divat már. A közösségi nevelés ugyanolyan fontos, mint az egyén nevelése.
Talán ha természetessé válik, hogy nekünk is vigyázni kell rá és élnünk kell vele, közparkok és közkertek is lesznek Budapesten, nem csak bevásárló központok.

Hozzászólás Szerző: Vannay Miklós

Igen, szerencsére lassan itthon is érződik a személyes felelősségvállalás erősödése környezetünkért. Amitől kicsit tartok, az az, hogy tulajdonképpen csak megtartjuk lépéshátrányunkat, és belecsúszunk egy abnormálisan monoton tisztaságú, halott környezet hajszolásába, ahonnan kitiltják a városlakót pl. nem rendeltetésszerű köztérhasználat miatt (nevezzük német város szindrómának – Berlintől meg elnézést kérek 🙂 ) . Ennek jellegzetes példái a vad viacolorozás, 3cm-es pázsit és a tuja. Az ember merev és ötlettelen kontrollja a környezete felett igazából a társadalom világképének lenyomata (lásd Nagyvárosi Dzsungel poszt).

Hozzászólás Szerző: nemethrolanddaniel




Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s



%d blogger ezt kedveli: