Mocskos Építészet


Kari vázlatterv
november 9, 2010, 11:54 de.
Filed under: élmény, diploma ötlet, kritika, terv | Címkék: , , , ,

<Annak, aki olvassa a blogot, nem kell magyarázni az első két tablót; a többiek meg olvassák vissza>

a többi lap itt következik:

olvasásának folytatása



Kari vázlatterv – I’m a whore
november 9, 2010, 11:45 de.
Filed under: élmény, kiáltvány | Címkék: , ,

Egy dühös önkritika.

Miután a  tanszéki vázlattervi kritikákat (amelyek teljesen félrecélzott közhelyek voltak leginkább pl.: csinálj inkább egy HÁZAT; nem is tudod lerajzolni, akkor nem lehet megépíteni; az építészetben volt már ilyen, túl vagyunk a Pompidou központ őszinteségén, és most már tiszteletbe tartjuk a városi szövetet; nem hiszem, hogy TE leszel az, aki valami újat talál ki; …ebben az esetben a szerkezet csak egy kulisszává válik (!?) stb.)  sértések nélkül végighallgattam – ennek ugye nincs komoly szerepe – , a rákövetkező konzultáción megbeszéltük, hogy jó, akkor most csináljunk egy HÁZAT; ergó falat a cucc köré, mert így bevehető lesz. Tehát valóban kulissza mögé kerül a ház.

Meg is történt a dolog. Sajnálom, hogy félrevezető tervet mutattam be; anything goes – amíg ismerősnek tűnik a formája…

Miért is kellet mindezt megtennem? Mivel ez volt a  13. államilag finanszírozott félévem, fizetnem kellet volna a következő félévtől, ha nem szerzem meg a diploma vázlatterven a zöld jelzést, ami a hallgatói jogviszonyom befejezését is jelenti. Írhattam volna kérvényt, hogy legyenek tekintettel a  közéleti tevékenységemre, elvégzett egyetemen kívüli kurzusokra, két itthoni félévbe belelógó németországi erasmus félévembe, mint a 6,5 évet meghaladó tanulmányok okára, de a mostani egyetemi gazdasági helyeztet sejtve, nem bízhattam benne.

Sok pénzről van szó.

Így hát inkább terveztem egy épületet, amivel nem értek egyet; ezt le kell itt írni, mivel ez a blog az önkritika helye, nyitottsága okán is már. Most elkezdek csinálni egy JÓ házat. És a pokolba ezzel az egyetemmel, amiért ezt kellett (?) tenni; a félelmek, kényszerek és frusztrációk öröklődnek a rendszerben.

I’m a whore – Philip Johnson



Tanszéki vázlatterv
november 9, 2010, 11:41 de.
Filed under: élmény, diploma ötlet | Címkék: , , ,

A tanszéki vázlattervem lapjai. A helyszínrajzi, koncepciós lap a ház viszonykeresésével foglalkozik; milyen viszonyba kerülhet a környezettel egy olyan épület, amelyik absztrakt növényként fogható fel? Kúszik, kihajlik, támaszt keres, belóg; végül abban maradtunk, hogy az épület nem úgy foglalja el a helyét az épített környezetben, hogy lassan benövi, hanem hogy a teljes teret lehetőség szerint betölti; én ezután kombináltam a két nézetet, és egy nagyon sűrű, 1,5×1,5-ös raszterben elhelyezett acélcsőerdőbe nyomtam bele a funkciókat. Ennek az a nagy előnye, hogy rugalmas, és követni tudná a gáztározó mozgását. Ezt mutatja be az alsó lap szélső ábrasora. Egy hosszú rámpa járja be a csőerdőt, minden oldalról bemutatva az összes berendezést, gáztározót, fermentort, elhaladva  a labor mellet, és eléri az utcára kinéző multifunkciós termet (előadót). Az egész szerkezetet nagyon könnyűnek képzeltem el, a gáztározó egy többrétegű ponyvaszerkezet, a dobozok pedig acélkeret közé feszített felfújt ETFE fóliás egységek. olvasásának folytatása



A Yona Friedman szimpózium margójára
október 26, 2010, 5:13 du.
Filed under: élmény, elmélet, konferencia | Címkék: , ,

<Yona Friedman installációja az 53. velencei biennálén 2009-ben – nem az építészetin…>

A mai napon sikerült a szokásos laptopkarbantartási kényszerem miatt lekésnem a Trafóban tartott Yona Friedman szimpózium elejéről, amely munkásságának történelmi kereteivel foglalkozott. Diplomamunkám felfogásában közel áll az általa lefektetett alapokhoz, mint ahogy eddigi terveimben is sokat foglalkoztam a mobil építészettel, infrastruktúrával, low és high tech ütköztetésével, kis elemekből összeálló nagyobb struktúrákkal, és az ezzel erős kontrasztban álló recycling építészettel. Az olcsó, mindennapi anyagok szellemes használatával különleges felületi és téri hatások érhetőek el, nem beszélve üzeneti értékükről. A mindennapi anyagok és technológiák biztosítják, hogy a használó valójában létrehozója legyen az építészetnek. Megközelítése egy demokratikus társadalom alulról jövő szervezőerejéből indul ki, amely kombinálva az említett egyszerű építési mód hozzáférhetőségével, megvalósíthatóvá teszi akár az utópikus elképzeléseket. Szerkezetei kis, autonóm elemek sorolásából alakulnak ki, amelyek minden egyes növekedési fázisban önmagukban is életképesek, és változó minőségeket hoznak létre. Egy konténerház már lakás; három-négy konténerház már teret alkot; száz ház már város, sokszínű terekkel. Hasonlóképpen, az épületek nem befejezett alkotások, hanem változásokat leképező egységek. Az egységek növekedését tulajdonképpen kibernetikus-iteratív módszerek szabályozzák a változó körülmények szerint. Mark Shepard New York felhőkarcolóira tervezett tetőkertek és víztározók elhelyezésének menetén mutatta be ezt a központi szervezéstől független rendezőelvet. olvasásának folytatása



Álomszerű utam a Földhivatalba
október 19, 2010, 12:01 de.
Filed under: élmény | Címkék: , ,

< “egy kiló tulajdonlapot, legyen olyan kedves” >

Ma elzarándokoltam a Budapesti 2. számú Körzeti Földhivatalba (ide tartozik a IV.,V.,VI.,XIII. kerület), hogy kikérjem a diplomatervem pontos helyszínrajzát. Rendesen felkészültem a netről, nyomtatványok kinyomtatva, cím felírva – Váci út 9-15, még rá is pillantottam a megközelíthetőséget ábrázoló kis térképre; látom “á igen, valahol a Lehel térnél van”.

Megérkezem. Kibukkanok a metróaluljáróból Rajk mester örökbecsű darabja mellett (tényleg az). És elindulok a Westend irányába, mert ott sejtem a hivatalt. Hát ott nincs. Keringek mint gólya a levegőben, bejárom az egész környéket és érik bennem a felismerés; a 9-15 házszám bizony a piac. Nem akartam elhinni. A Földhivatal a Lehel piacon van.

Ez zseniális. Utazás a magyar valóságban. Hány olvasata lehetséges ennek az együttállásnak, ahol hagyomány, politika, társadalmi szellem (ha van ilyen), építészet, és az élet maga összeér? Lángos és káposztaszagban térdig gázolva érem el a hivatal kapuit. A piac, mint a földtulajdon, az építés alfájának központja. Itt a sült hekk egy síkon van a tulajdonlappal. A magyar gagyi és giccs valóságának emléket állító, karikatúrájából erényt kovácsoló épületnél jobb helyre nem is kerülhetett volna a földhivatal. Elképzeltem, ahogy egy 1 forintért eladott VI. kerületi társasház adásvételét bonyolító offshore cég alkalmazottja (egyben igazgatója, tanácsadója, ügyvédje) a kikért tulajdoni lapot aktatáskájába helyezi, majd elmajszol egy jókora sült kolbászt a sarkon túli talponállóban.

Feldobta a napom.