Mocskos Építészet


Nagyvárosi dzsungel
október 3, 2010, 4:20 du.
Filed under: elmélet, kiállítás, város | Címkék: , , ,

< Peter Bialobrzeski, német fotós, “Paradise Now” sorozat, “Történetek” kategória 2. díj World Press Photo Award 2010>


A német fotós, Peter Bialobrzeski képein láthatjuk, ahogy a nagy délkelet-ázsiai városok üresen hagyott területeit ellepi a buja növényzet. A természetes napfénnyel ellentétben a nátriumlámpák, kivilágított felhőkarcolók és autófényszórók fénye minden irányból éri a növényeket, ez serkenti növekedésüket.

Érdekes látni, hogy a városiasodás hatásai közül ezúttal nem egy negatív környezeti tényező került a figyelem középpontjába. A városi mocsok esztétikája már száz éve foglalkoztatja a fotósokat, de a természet és városi környezet jótékony szimbiózisára utaló jelentős munka nem jut eszembe. A tájfotózás nagy utat tett meg Ansel Adams érintetlen, grandiózus vadont bemutató munkáitól, egészen a ma legelterjedtebb nézetig, hogy t.i. nem etikus tájképet fotózni emberi nyom bemutatása nélkül, mivel az “elhazudná” azt a tényt, hogy a teljes bolygónkra alapvető hatással van minden tevékenységünk.

Mégis, ez a fotósorozat számomra új fénybe helyezte ezt a megközelítést; immár nem az emberi mocsok és természet ütközésének esztétikáját látjuk, hanem egy szimbiózis esztétikáját. Ez a szimbiózis létrehozza azt a bizonyos második természetet, amely szükségszerűen létrejön az ember beavatkozása révén, a kérdés csak az, hogy tudatosan, értékteremtően alakítjuk-e.

Amikor a nagybetűs Természetről beszélünk, mindig egy a társadalmon kívül álló, tiszta, érintetlen valamire gondolunk. Ahova azért megyünk, hogy a civilizációból kivonuljunk, hátrahagyva a mocskot. Belátható tehát az is, hogy már a természet fogalma, különválasztása minden egyébtől egy emberi kreálmány, egy absztrakt dolog, amit az ember termel ki.

Változó politikai környezetünk és társadalmi berendezkedésünk, fogyasztási szokásaink szerint alakul a létrehozott “természet anyag”. Egy egyszerű légkondicionáló berendezés is a megkívánt természet anyag létrehozására irányul. Hőérzetünk egy társadalmi folyamat során, az irodai munka elterjedésével szorult arra a szűk mezsgyére, amit elviselhető hőmérsékletnek nevezünk. Mindez a munkaerő irodába zárásának eszköze; hiszen kint elviselhetetlenül meleg van… Így csak egy újabb eleme a társadalmilag megfelelő természetképnek. Ahogyan a csatorna kiépítése is az volt a 19. század Párizsában, az úthálózat földalatti párjaként. Föld felett a tiszta társadalom, ahol a befektetők új lehetőséghez, nekik megfelelő természethez, és a polgárság szintén a neki megfelelő fásított-köves-tiszta természethez jutnak az utcahálózat segítségével, míg a csatorna a mocsok, az elfeledni való tere.

< Peter Bialobrzeski, német fotós, “Paradise Now” sorozat, “Történetek” kategória 2. díj World Press Photo Award 2010>


Az Urbanistic Political Environment és az Architectural Political Environment kérdésével foglalkozik David Gissen, “APE” című tanulmányában (a Pneuma tanulmányt is magában foglaló “Design Ecologies”, Lisa Tilder, Beth Blostein, tanulmánykötetben); azzal, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági és esztétikai erők miként hozzák létre azt a “szociotermészetet”, amely a társadalom vágyait és lehetőségeit jeleníti meg. Foglalkozik azzal, hogy miképpen változott meg a komfortérzet az elmúlt században, ennek milyen következményei vannak építészetre, városépítészetre, és az ember saját tűréshatárára környezeti behatásokkal szemben (érdekes annak az összevetése, hogy amíg kiborgokon – a környezeti hatásokat jobban tűrő emberben – gondolkodunk, a mai építészet éppen rabjává teszi az embert, mivel túlzott védelmével kiszolgáltatottá teszi).

A legtöbb mai “zöld” épület korábbi “egészséges” épület-előképek fejlesztett alakja. Sok esetben a nullemissziós épület a  tiszta és higiénikus környezet viktoriánus felfogásából eredeztethető, a kortárs környezetvédelmi diskurzusnak megfelelően csomagolva. A 18. századra tehető a városi tér kemény szétválasztása tiszta belső – privát – térre és mocskos köztérre. Elértük azt a pontot, amikor az épület kell hogy létrehozza az egészséget. Azt az egészséget, ami ma társadalmi és politikai elvárásként nehezedik a sikeres munkavállalóra.

<R&Sie(n), Bangkok Museum pályázat, “Dusty Relief”; a sztatikusan feltöltött homlokzat épületet csinál a városi porból…>

David Gissen azt is aláhúzza tanulmányában, hogy minden egyes, elsőre technikainak tűnő, “természetgyártás” egy épületen belül a reprezentáció kelléke (politikai, társadalmi). Érdemes lenne hát az ősi, érintetlen természet álomképének hajszolása helyett az építészet teljes erejét latba vetni a természet új formáinak felfedésére, létrehozására.

Mindenki menjen el a World Press Photo kiállításra, október 31-ig nyitva is tart.

Reklámok

Hozzászólás so far
Hozzászólás



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s



%d blogger ezt kedveli: