Mocskos Építészet


A Yona Friedman szimpózium margójára
október 26, 2010, 5:13 du.
Filed under: élmény, elmélet, konferencia | Címkék: , ,

<Yona Friedman installációja az 53. velencei biennálén 2009-ben – nem az építészetin…>

A mai napon sikerült a szokásos laptopkarbantartási kényszerem miatt lekésnem a Trafóban tartott Yona Friedman szimpózium elejéről, amely munkásságának történelmi kereteivel foglalkozott. Diplomamunkám felfogásában közel áll az általa lefektetett alapokhoz, mint ahogy eddigi terveimben is sokat foglalkoztam a mobil építészettel, infrastruktúrával, low és high tech ütköztetésével, kis elemekből összeálló nagyobb struktúrákkal, és az ezzel erős kontrasztban álló recycling építészettel. Az olcsó, mindennapi anyagok szellemes használatával különleges felületi és téri hatások érhetőek el, nem beszélve üzeneti értékükről. A mindennapi anyagok és technológiák biztosítják, hogy a használó valójában létrehozója legyen az építészetnek. Megközelítése egy demokratikus társadalom alulról jövő szervezőerejéből indul ki, amely kombinálva az említett egyszerű építési mód hozzáférhetőségével, megvalósíthatóvá teszi akár az utópikus elképzeléseket. Szerkezetei kis, autonóm elemek sorolásából alakulnak ki, amelyek minden egyes növekedési fázisban önmagukban is életképesek, és változó minőségeket hoznak létre. Egy konténerház már lakás; három-négy konténerház már teret alkot; száz ház már város, sokszínű terekkel. Hasonlóképpen, az épületek nem befejezett alkotások, hanem változásokat leképező egységek. Az egységek növekedését tulajdonképpen kibernetikus-iteratív módszerek szabályozzák a változó körülmények szerint. Mark Shepard New York felhőkarcolóira tervezett tetőkertek és víztározók elhelyezésének menetén mutatta be ezt a központi szervezéstől független rendezőelvet. olvasásának folytatása