Mocskos Építészet


Architecture Association 5. diplomacsoport
március 13, 2011, 4:35 du.
Filed under: elmélet, kiáltvány | Címkék: , , , ,

Ráakadtam az Architecture Association 2010/2011-es évének 5. diplomacsoport feladatkiírására. A csoportot az amid.cero9 (Cristina Díaz Moreno és Efrén García Grinda) páros viszi. Kedveljük a munkáikat, nem is kicsit.

Mivel minden szavával egyetértek, posztolom itt:

http://www.aaschool.ac.uk/downloads/briefs2010/dip5_Brief2010-11.pdf

cero9-ék pedig bekerültek a kedvenc oldalak közé, lásd balra.

Reklámok


Élőgép

< G.R.O.S.S.M.A.X. – “garden for a plant collector” üvegház látványterve. Milyen szép is volna, ha az Organica Élőgépek ilyen építészetileg is igényes külsővel jelennének meg…>

Ez nem valami sci-fi agyszülemény, hanem egy létező technológia elnevezése.

Képzeljünk el egy helyes kis üvegházat a hátsó kertben; tele szebbnél szebb növényekkel. Egy növénygyűjtő kis arborétuma. A mesterséges lápban aranyhalak úszkálnak, és csigák alatt görbülnek a levelek. Ki gondolná, hogy a kis édenkert valójában egy hatékony szennyvíztisztító üzem?

Élőgépes szennyvíztisztítás, erről lesz most szó. olvasásának folytatása



Subnature II – Gaz
december 8, 2010, 1:56 du.
Filed under: elmélet, kísérleti, terv | Címkék: , , , , , ,

<Greg Lynn, Stranded Sears tower – partra vetett Sears tower- ; miért gaz, miért rostos, miért terül>

Hogyan is kapcsolódik a gaz, a gyom a biogáz üzememhez? Ezt a kérdést gyakran teszik fel nekem. Több oka is van annak, hogy analógiának választottam a nem kedvelt növények viselkedését a ház tervezésénél.

Először is a technikai:

A biogáz üzem földet termel, azt valamiképpen el kell szórni, el kell használni. Erre több lehetőség is kínálkozik. El lehet szállítani a budapesti parkokba azonnal, vagy helyben lehet benne növényeket nevelni, majd ezeket már fejlettebb korukban adott helyszínre szállítani. Még a szállítás előtt ki lehet kísérletezni azt, hogy adott helyen mely növénycsoportok lesznek a legellenállóbbak a városi hatásokkal szemben (így szükség lehet a növénynevelő tálcákra, és a kutatólaborra). A konstruált ökológiáknak lényegi eleme, hogy nincs hulladék, és az ökológiai folyamatok láncolatának komplexitását megragadja, lehetőségként kezeli, nem pedig felesleges problémaként elhagyni.

Kontextuális:

Az épület a csatornahálózatot, mint gyökeret használja, és a gyom csemetéket vagy a földet, mint végterméket/magvakat szétszórja; így olyan viselkedést mutat, mint a növény. A gyom az épített környezet repedéseiben megtalálja  a megfelelő életfeltételek; a tarack az aszfaltból, a ház tövéből is kinő; akár az épület a városi foghíjban.

Elméleti: olvasásának folytatása



Subnature
november 10, 2010, 1:11 de.
Filed under: elmélet, jó projekt | Címkék: , , ,

<Mosquito bottleneck, R&Sie(n), avagy hogyan tegyük téralkotó elemmé a halálos maláriát hordozó szúnyogot?>

Néhány hete megkaparintottam egy rég várt könyvet (A vázlattervkészítés késleltette kissé a poszt írását a témában, de íme).  Azt reméltem tőle, hogy úgy foglalkozik a természet és építészet kapcsolatával, ahogyan az engem érdekel; kritikai módon, elhagyva a széles zöld vigyort. Nem is kellett csalódnom, mindenkinek erősen ajánlom tehát David Gissentől a “Subnature“-t (nekem is most tűnt fel, hogy ez u.az a Gissen, akinek az “APE – architectural political environment” című tanulmányát egyik posztban már említettem). Ez a könyv nem a csillogó ökovárosokról, a bokrokkal megpakolt sivatagi felhőkarcolókról szól, hanem arról a városi természetről, amely a gyom, a galamb, a házban felbukkanó hangyasereg, a patkány, a hőség; a gyakran visszataszító, kellemetlen számunkra, mégis a természet olyan formája, amellyel előbb-utóbb meg kell barátkozni, ha komolyan gondoljuk a fenntarthatóság, ökológiai egyensúly eszméjét. olvasásának folytatása



Növényi intelligencia
október 26, 2010, 11:37 du.
Filed under: elmélet, kísérleti | Címkék: , ,

<kúszik  a növény, keresi a helyét>

A növény mozog, érez, reagál, kommunikál, játszik;

Íme a videó:

Stefano Mancuso: The roots of plant intelligence

zseniális.

via Landscape+Urbanism



A Yona Friedman szimpózium margójára
október 26, 2010, 5:13 du.
Filed under: élmény, elmélet, konferencia | Címkék: , ,

<Yona Friedman installációja az 53. velencei biennálén 2009-ben – nem az építészetin…>

A mai napon sikerült a szokásos laptopkarbantartási kényszerem miatt lekésnem a Trafóban tartott Yona Friedman szimpózium elejéről, amely munkásságának történelmi kereteivel foglalkozott. Diplomamunkám felfogásában közel áll az általa lefektetett alapokhoz, mint ahogy eddigi terveimben is sokat foglalkoztam a mobil építészettel, infrastruktúrával, low és high tech ütköztetésével, kis elemekből összeálló nagyobb struktúrákkal, és az ezzel erős kontrasztban álló recycling építészettel. Az olcsó, mindennapi anyagok szellemes használatával különleges felületi és téri hatások érhetőek el, nem beszélve üzeneti értékükről. A mindennapi anyagok és technológiák biztosítják, hogy a használó valójában létrehozója legyen az építészetnek. Megközelítése egy demokratikus társadalom alulról jövő szervezőerejéből indul ki, amely kombinálva az említett egyszerű építési mód hozzáférhetőségével, megvalósíthatóvá teszi akár az utópikus elképzeléseket. Szerkezetei kis, autonóm elemek sorolásából alakulnak ki, amelyek minden egyes növekedési fázisban önmagukban is életképesek, és változó minőségeket hoznak létre. Egy konténerház már lakás; három-négy konténerház már teret alkot; száz ház már város, sokszínű terekkel. Hasonlóképpen, az épületek nem befejezett alkotások, hanem változásokat leképező egységek. Az egységek növekedését tulajdonképpen kibernetikus-iteratív módszerek szabályozzák a változó körülmények szerint. Mark Shepard New York felhőkarcolóira tervezett tetőkertek és víztározók elhelyezésének menetén mutatta be ezt a központi szervezéstől független rendezőelvet. olvasásának folytatása



Nagyvárosi dzsungel
október 3, 2010, 4:20 du.
Filed under: elmélet, kiállítás, város | Címkék: , , ,

< Peter Bialobrzeski, német fotós, “Paradise Now” sorozat, “Történetek” kategória 2. díj World Press Photo Award 2010>


A német fotós, Peter Bialobrzeski képein láthatjuk, ahogy a nagy délkelet-ázsiai városok üresen hagyott területeit ellepi a buja növényzet. A természetes napfénnyel ellentétben a nátriumlámpák, kivilágított felhőkarcolók és autófényszórók fénye minden irányból éri a növényeket, ez serkenti növekedésüket.

Érdekes látni, hogy a városiasodás hatásai közül ezúttal nem egy negatív környezeti tényező került a figyelem középpontjába. A városi mocsok esztétikája már száz éve foglalkoztatja a fotósokat, de a természet és városi környezet jótékony szimbiózisára utaló jelentős munka nem jut eszembe. A tájfotózás nagy utat tett meg Ansel Adams érintetlen, grandiózus vadont bemutató munkáitól, egészen a ma legelterjedtebb nézetig, hogy t.i. nem etikus tájképet fotózni emberi nyom bemutatása nélkül, mivel az “elhazudná” azt a tényt, hogy a teljes bolygónkra alapvető hatással van minden tevékenységünk.

Mégis, ez a fotósorozat számomra új fénybe helyezte ezt a megközelítést; immár nem az emberi mocsok és természet ütközésének esztétikáját látjuk, hanem egy szimbiózis esztétikáját. olvasásának folytatása