Mocskos Építészet


Subnature
november 10, 2010, 1:11 de.
Filed under: elmélet, jó projekt | Címkék: , , ,

<Mosquito bottleneck, R&Sie(n), avagy hogyan tegyük téralkotó elemmé a halálos maláriát hordozó szúnyogot?>

Néhány hete megkaparintottam egy rég várt könyvet (A vázlattervkészítés késleltette kissé a poszt írását a témában, de íme).  Azt reméltem tőle, hogy úgy foglalkozik a természet és építészet kapcsolatával, ahogyan az engem érdekel; kritikai módon, elhagyva a széles zöld vigyort. Nem is kellett csalódnom, mindenkinek erősen ajánlom tehát David Gissentől a “Subnature“-t (nekem is most tűnt fel, hogy ez u.az a Gissen, akinek az “APE – architectural political environment” című tanulmányát egyik posztban már említettem). Ez a könyv nem a csillogó ökovárosokról, a bokrokkal megpakolt sivatagi felhőkarcolókról szól, hanem arról a városi természetről, amely a gyom, a galamb, a házban felbukkanó hangyasereg, a patkány, a hőség; a gyakran visszataszító, kellemetlen számunkra, mégis a természet olyan formája, amellyel előbb-utóbb meg kell barátkozni, ha komolyan gondoljuk a fenntarthatóság, ökológiai egyensúly eszméjét.

Gissen a subnature-t ( altermészet, alantas természet ?, a város tudatalattijának természete ?) kifejezést a sötétség, füst, gáz, kipufogógáz, por, pocsolya, sár, törmelék, gyom, rovar, galamb, embertömeg kategóriákban látja megtestesülni. Minden egyes fejezetnél történelmi példák során mutatja be, hogy az adott elem megítélése miként változott a korok során, a társadalmi, gazdasági és politikai változások (ezek nyilván összefüggnek) függvényében. Például a középkorban még a gazdagság szimbólumaként számon tartott galamb minként lett a szabadság szimbóluma a 18. században, és hogyan került rá a mai szárnyas patkány” bélyeg. Minden fejezet felvonultat több példát is a kortárs kísérleti építészetből, amelyek kritikai módon viszonyulnak az adott elemhez. Az R&Sie(n) hálós szúnyogháza a fal és a tér alkotóelemeivé teszi a rettegett betegségeket terjesztő szúnyogokat, hasonlóan a sátor két rétege közé szorult rovarokhoz.

Ami engem ebben a könyvben különösen érdekelt, az a gázzal, és a gyommal foglalkozó fejezet. Előbbiből néhány rövid kivonat, a gyomos fejezet egy későbbi poszt témája.

Az építészteoretikus és – történész Siegfried Giedion is fejtegette, hogy a gáz szabályozása központi kérdése volt a 19. század közepének korszerűséget hirdető elképzeléseinek. Írja, hogy a széngáz termelése, a gáz felhasználása az ipari termelésben, a kenyérgyártás gépiesítése gázpumpák által, valamint a léggö,bök és gázballonok mind összefüggő kísérletek voltak az ipari városban található megfoghatatlan valami igába hajtására. Ezek akkor váltak gyakorlattá, amikor a kutatókat és a feltalálókat elbűvölték a gáz anyagot és teret megváltoztató képességei. Gideion listájához még hozzátehetjük a várostervezők azon törekvéseit, hogy megzabolázzák és szabályozzák az emberi és állati végtermékekhez tulajdonított kellemetlen gázokat.

A gázok akár városi térmeghatározó tényezőkként is megjelenhettek

Az egyik leghíresebb ezek közül az angol reformer, Hector Galvin által megalkotott “miazma”-gáz térképe, amelyet a londoni Bethal Green környékről készített. Gavin álló barna levegőréteget rajzolt a munkásnegyedet és annak kezdetleges csatornarendszerét megjelenítő ábra fölé.

A gáz, a tér minősége – így annak presztízse – aláhúzta a közép- és munkásosztály közötti különbségeket, és erősítette a szegénység és környezeti közötti összefüggést, miközben “objektív” nyelvezetet alkalmazott.

Londonban kiterjedt csatornahálózat szabadította meg a körzeteket a potenciálisan veszélyes emberi és állati hulladéktól, miközben igyekezett elviselhetőbbé tenni az erőteljes szaghatásokat, amelyek birtokukba vették a környéket. …  De akármennyire is hasznosak voltak ezek a rendszerek, maguk is új gázokat termeltek. Csatornagázokkal teli csövek gyakran egész utcákat szaggattak szét erőteljes robbanások közepette.

Ahogy a körzetek megszabadították magukat a nem kívánt gázoktól, úgy másfajta, használható gázokat pumpáltak területükre, amelyek a városi térszervezet egy újabb gyökeres megváltoztatására irányultak. A széngázt, amely a 19. század fő üzemanyaga volt, az összes nagyobb nyugati városban gyűjtötték, világítási célból.

A 19. századi írók a miazmatikus gázhoz hasonlóan a széngázt is képesnek tartották arra, hogy a társadalom szociális és fizikai szerkezetét beszennyezze. – Bárhol is épül egy gázgyár a városközpontba – és számos helyen megtalálhatóak már -, a szegénység, mocsok, és betegség központja alakul ki. –

Nem csupán undort vált ki, de az ember alkotta természet olyan formáját is látják benne, amely részese az újfajta környezeti és társadalmi romlási folyamatoknak.

Néhány kortárs építészeti példa a könyvből, középpontban a “gáz” mint koncepció:

Clean Air Pod, Ant Farm, University of California, Berkeley, 1970

<A tervezők szimbolikus gázszennyezés elleni menedéket készítettek, amely az ekkor gyakori rendőri könnygáztámadásoktól védte volna meg az egyetemi hallgatókat. A hidegháborús hangulat gáztámadás félelme is hozzájárult a koncepcióhoz. Egy felfújható átlátszó “tér” belsejébe tiszta levegőt pumpálnak, védelmet biztosítva a külső hatásokkal szemben. Munkájukat a Parisian Utopie csoport, és az Archigram is utánozta, mivel ezek a csoportok is politikai üzenetük miatt alkalmazták a felfújható szerkezeteket.>

Blow Out, Lars Spuybroek

<A gázokhoz kötődő tabu és undor kérdését feszegeti a blow out projekt. A pavilon egy városi parkba helyezett nyilvános WC, és az ember által termelt “gázokhoz” kötődő rossz beidegződésekre reagál. A túlméretes tér egy zavaró, kiterjesztett intim teret hoz létre a WC-ben tartózkodó számára, és a pavilon belső tereiben rekedt gázokat a huzat szállítja a kültérbe.>

Vatnsmyri Városrendezési terve, Sean Lally/ Weathers, Rejkjavik, Izland 2007

<A projekt a gázok és gőzök szivárgását használja fel a városi terek differenciálására. Az izlandi geotermikus gőzök hőmérséklet és nedvességtartalom különbségeket okoznak egyes területeken, így különféle kültéri helyzetek alakulnak ki. Így a gáz új közösségi tereket alakít ki, szöges ellentétben a 19. századi társadalmi romboló hatással.>

Most pedig mondanám, hogy mindenki menjen megvenni a Subanture-t, de nem teszem, hiszen úgyis amazonon kell rendelni.

Reklámok

Hozzászólás so far
Hozzászólás



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s



%d blogger ezt kedveli: