Mocskos Építészet


Pneuma 2.
szeptember 17, 2010, 3:24 du.
Filed under: elmélet | Címkék: , ,

<Pneuma 2>

Az előző bejegyzést ott maradt abba, hogy…

Biológiai analógiákat és a biomimezist egyre gyakrabban használják tervezési stratégiák alkotásánál. Ennek egyik első megnyilvánulása az Otto Frei német építész által 1964-ben megalapított Könnyűszerkezeti Intézet, amelynek munkássága kiterjedten foglalkozott Haeckel sugárállatkákkal és barna algákkal kapcsolatos észrevételeivel. Thompson Növekedésről és Formáról (On Growth and Form) című műve is erősen hatott munkásságukra. Tanulmányaikban allometrikus (Allometria, allometrikus növekedés; A test különböző részeinek arányváltozása ill. arányváltozással járó növekedés.) műveleteken keresztül használták fel ezen létformák alapvető működési elveit szervezeti minták, önszervező rendszerek és (befoglalás és sűrűség), és építészeti szerkezetek tervezésére; mindeközben foglalkoztak a barna alga szerves-szervetlen természetével, amelyből a morfogenezis, kemény héj és puhább struktúrák összefüggéseire kerestek választ.

Az algával kapcsolatos munkásságukat a pneumatikus rendszerek kutatása előzte meg.  Biológusokkal karöltve végezték ezeket a kutatásokat, és a növényekben általánosan megtalálható, levegővel vagy folyadékkal telített cellulóz szerkezetekkel az u.n Pneus-szal foglalkoztak. Ezek a rendszerek – amellett, hogy a táplálékvezetékként is működnek és a fotoszintézisben is szerepet játszanak – rugalmas és változtatható szerkezeti támaszt kínálnak a növény számára külső behatásokkal szemben (pl.: szél). A Pneus-szal foglalkozó korai kutatásaik, amelyek felfújható formákra és pneumatikus szerkezetere koncentráltak, sokkalta nyitottabbak voltak, mint későbbi némileg előre lefektetett végeredménnyel végzett kutatásaik. Ezen túlmenően a Pneus  természete  és jellemzőinek sokfélesége – energiavezeték, szerkezet, sejtrendszer, stb. –  azt sugallja, hogy kitüntetett szerepük van az ökologikus rendszerek tervezésénél.

<Mi történne, ha hirtelen felnagyítanánk 100x-ra ezt az egész rendszert? Nem hidropónikus folyadék mozogna a vezetékekben, hanem – mondjuk – csatornalé… A város mint óriási labor; már most is az, de megpróbáljuk elrejteni ezt a minőségét, ahelyett, hogy kihasználnánk a benne rejlő lehetőségeket; politikai és szociológiai okai vannak ennek is, amelyekkel majd egy később poszt foglalkozik>

Pneuma

A Pneuma – nem lévén iroda, sem kimondottan kutatás – inkább egyfajta munkakörnyezetként fogható fel. A Pneuma különböző installációkat hoz létre galériákban és elektronikus művéseti fesztiválokon, miközben folyamatosan prototípusokat hoz létre. A sokszínű és több alkotó közös munkájával létrehozott végeredmények minduntalan a folyamatos felfedezés és előre-meg-nem-határozott építészet lehetőségét hordozzák. Pneuma egy a felfújható szerkezetek használatán, és puha, sejtszerű megközelítésen alapuló építészeti felfogást fejlesztett ki. Minden egyes pneumatikus egységet mikroprocesszorral látnak el, hogy autonóm egységek, egy “univerzális konstruktor” részeivé váljanak. Ez egy Neumann János által az 1940-es években feltalált logikai modell, egy önmagát létrehozó logikai “gépezetet”, amely növekszik, fejlődik és többszörözi magát. A változtatható pneumtaikus sejtek mindegyike bizonyos saját viselkedésre képes. Ezek a különböző viselkedésminták lehetnek eltérő fizikai jellemzők, pneumatikus szabályozáshatóság, érzékszervi és mechanikus reakcióképesség; ezeket az építőelemeket ezután fejleszteni lehet, felhasználva egy elkövetkező installációhoz. A Pneuma nem a kiszámíthatóságot keresi, sokkal inkább az alulról építkező, alkotóelemek szintjéről induló reakciókat, váratlan végkifejleteket. Hangsúly az adaptálhatóságon van. A Pneuma munkásságának két fő alappillére tehát az építészeti morfológia (a forma evolúciója), és a metabolikus vagy környezeti viszonyrendszer (hatások és reakciók). Ennek példájaként az, hogy ma képesek vagyunk a Gyors Prototipizálásra, és így a túlzásokra, miközben prototípusok és másolatok tömegét hozzuk létre az ideális állapotot vagy formát keresve. Egy kevéssé kutatott terület azonban, hogy az így létrehozott “dolgok” béta generációi hogyan illeszthetőek be egy állandóan fejlődő és változó morfológiába. Az egyik projekt kapcsán például lézeres hegesztővel felváltva gyártottunk  és változtattunk meg egy fajta felfújható sejtmodellt. A folyamat során minden prototípus változat, egy rákos sejthez hasonlatosan sokszorozódva és változtatva, a “tökéletlenség törzsfejlődési-ágrajzának” részévé vált. Amikor ezeket a sejteket beillesztették a Pneuma installációba, a létrejövő szerkezet egy növekvő egységgé állt össze, amely fejlődött és növekedett egy paraméterkészlet változtatása mellett. Egyes egységek hibás működése és zsákutcák ugyanúgy hozzátartoztak a folyamathoz, mint ahogy a sikeres elemek is.

Az érdekes eredmények az ilyen és hasonló nyílt-kimenetelű folyamatokban azok a feltételek és rendszerviselkedések, amelyeket nem lehet előre konfigurálni, megtervezni egy funkcionális vagy mérnöki szemléletű megoldáskeresési móddal. Ebből is kiviláglik, hogy a parametrikus módszereknek nem a formakeresésben és optimalizálásban használhatóak a leghatásosabban. Előre meghatározatlan generatív szerkezetek összetett rendszerek és szerkezetek létrejöttét tehetik lehetővé.

Pneuma munkásságának második kulcsfontosságú eleme a kibernetika és művi ökológiák iránti érdeklődésből táplálkozik. Maturana és Varela autopoiézis elméletére építve egymást átfedő rendszerek alkalmazásával éri el a Pneuma, hogy szerkezetbe rendezze, összekösse és input – output (hatás és reakció) képességekkel ruházza fel a sejteket és a teljes installációt (pneumatikus , kapcsoló és szabályozó rendszerek; érzékelők; mechanikus szerkezetek; környezeti változók). Míg maguk az egyes egységek egyszerű elvek szerint működnek, kombinálva őket váratlan válaszreakciókra és viselkedésekre lesznek képesek. Ennek példájaként az egyik mechanizmus mozgása vagy környezeti hatások váratlan fényhatásokat válthatnak ki egy fotocellán, amely erre válaszul a teljes installáció bizonyos jellemzőjét változtatja meg. Az installáció különböző szintjei között kölcsönös függési viszonyt létrehozva egyfajta ökológiai rendszer hozható létre.

Létrehozható hát egyfajta nemlineáris rendszer amely létrehozza a szimbiózist a művi és a természetes rendszer, és mindkettővel együtt tud működni? Létrehozható egy olyan tervezési módszertan, amely nem a technokrata és ideológiai parancsolatok és paradigmák, vagy a beteges problémamegoldási és folytonos etikai megfontolások rabja, amely ma oly erősen rányomja bélyegét az ökologikus tervezésre, hanem nyitott és aktív?

Pneuma – mint egy Puha és Gyomos építészeti módszer – az állandó felfedezést, és nyílt lehetőségeket kínál az ökológiai rendszerek tervezésénél; szükségszerűen határozatlan, nyílt forráskódú, befejezetlen és fejlődő.

<Mi vagyunk a Borg. Az ellenállás hasztalan>

Reklámok

3 hozzászólás so far
Hozzászólás

[…] történne, ha az épület belső ökológiai hálózatát és a lakók hálózatosodását átfedésbe hoznánk? Az épület-növény érzékelné hibrid […]

Visszajelzés Szerző: 306 új Cyborg Budapesten avagy Cyborgok tere « Mocskos Építészet

Valószínűleg egy igazán jó épület mindig is olyan volt, mint egy organizmus, annak ellenére, hogy nem volt az. Tudott ébredni, dolgozni, aludni, születni és megöregedni, még lehet, hogy a lélekvándorlásra is alkalmasak voltak. Amióta megerőszakoljuk az építészetet, és végiggondolatlan, önmagát eladó termékké degradáljuk, vagyunk gondban, mert eltűnik, nevetségessé válik, mint a 80-as évek pécsi kesztyű reklámjai. (ami egyébként baromi jó, csak nem most szülessen.)

Hozzászólás Szerző: Vannay Miklós

Egy jó épület valóban olyan, mint egy organizmus, nem is véletlenül használjuk gyakran a “szervesen” (kapcsolódik, működik, reagál; városhoz, emberre, társadalommal) kifejezést jó épületek esetén. Mégis gyakran merül fel, hogy egy-egy épület ugyan jó, de mégis át kellene alakítani, mert a körülmények megváltoztak (lásd Szépművészeti); “változás” központú társadalomban élve ezek a folyamatok még gyorsabban játszódnak le.
Valóban kétes egy házat “kifelé” eladni, de az, ha értéket hordoz lakó vagy közvetlen környezete számára, közösségérzést hoz létre, nagy előny lehet.

Hozzászólás Szerző: nemethrolanddaniel




Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s



%d blogger ezt kedveli: